Mit üzen ez a csomó viszkető hólyag a tenyeremen?

Történt Velem a napokban, hogy sikeresen összeszedtem egy kis vírusos megbetegedést. Semmi extra, mondták. Némi piros hólyag a torokban, mellé magas láz dukál az elején, majd szép kis piros hólyagos foltok a tenyéren és a talpon. Nincs mit tenni, vírus, várni amíg elmúlnak. Csak pár nap az egész…

Nagyjából ez is volt a forgatókönyv, a betegség harmadik napján megjelentek a szép kis piros pöttyök, amelyek nem nagyon hagynak aludni, így volt időm elgondolkodni a dolgaimon. Mostanság sokat rohantam, hát kerítettek nekem időt magamra, hogy ne futhassak sehova és igenis szembenézzek velük. Alapvető életfelfogásom része, hogy a dolgok nemcsak úgy “véletlenül” megtörténnek velünk, és nemcsak szegény, ok nélkül szenvedő alanyai vagyunk életünk törtléneteinek, így feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is üzen nekem ez az egész. Amúgy pár hónapja olvastam pont Dr.Buda László: Mit üzen a tested? című könyvét, (fantasztikus egy olvasmány, szívből ajánlom), na most volt lehetőségem “élesben” is elgondolkozni és párbeszédet kezdeményezni kedves sajgó testtájaimmal. A durva az, hogy jöttek is a felismerések szép sorban, és belül pontosan tudom, érzem is, hogy igen, ez bizony így van. No lássuk csak a megfejtést:

Tenyér – szimbolikáját nézve a teremtéshez tartozik

Lábfej – lépés, mit nem lépek/léptem meg?

Idegesítő, nem múló viszkető érzés, ami a jelenlegi nagyon zavaró tünet = tudom belül, hogy meg kellene tennem bizonyos lépéseket, mégsem teszem, csak topogok. Idegesít, “viszket”, igyekszem rá nem figyelni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindig visszajön a “döntenem kellene már” érzése, mint maga a viszketés. Valahol ezeknek az érzelemeknek a testi leképeződése ez.

És valóban! Legalább 3-4 olyan helyzet van most az életemben, ami lépést, változtatást, tetteket/teremtést igényelne, én mégis jó ideje topogok mindegyikkel egy helyben. Egyrészt mert hajlamos vagyok arra, hogy annyira jól szeretnék dönteni, hogy érvelek, ellenérvelek, végigrágom pro-kontra ezerszer, de csak nem bírok elköteleződni egyik irány mellett sem, így csak toporgok, az idő meg közben megy …. Másrészt a mindennapi szokásos dolgok annyira lefoglalják a tudatomat, hogy hajlamos vagyok inkább tologatni a dolgokat magam előtt, amíg …. Igen, amíg meg nem jött most az első számú figyelmeztetés.

Jelentem, köszönöm, az üzenetet megkaptam és értettem. 🙂 Így gyorsan bele is kezdtem a változtatásba, elsőként elindítom útjára ezt a blogot, amit már régóta terveztem, hogy kipróbálom, hogy mostantól nem(csak) az asztalfióknak írogatok, hátha mást is érdekelnek a bennem kószáló gondolatok….

Remélem a hólyagok – most hogy üzenetüket átadták – mielőbb távoznak, de a felismerés és vele együtt a lendület, amit most érzek ehhez a dologhoz megmarad. 🙂