Már régóta foglalkoztatott a gondolata, hogy a bennem lévő dolgokat ne csak a kis kockás füzeme papírjaira vessem. De mindig visszatartott egy hang a fejemben, ami számonkérte, hogy ugyan ki mást is érdekelnének az én kissé elszállt gondolatmeneteim?
És történt egy kis galiba, és jött vele együtt a felismerés, melynek hatására a toll helyett most mégiscsak billentyűzetért nyúlok és elmesélem, immáron Nektek is.
Fogadjátok szeretettel! 🙂
